Cikk

Egy malinois kiképző gondolatai


A kutyafajtákat felületesen ismerő emberek többsége általában
észrevétlenül megy el egy malinois mellett. Azon kevesek, akik
pillantást vetnek rá, talán fel sem ismerik, vagy legfeljebb valamiféle sudár németjuhásznak aposztrofálják.

Ezzel szemben, a vérbeli sportkutyások, és versenyzők között mindenki tudja, hogy valójában
kit is rejt a név. A fajta nemzetközi szinten viharos karriert futott be a legkülönfélébb kutyás sportok területén, itthon azonban a nagy áttörés még várat magára, bár igen bíztató jelek mutatkoznak arra, hogy ez a helyzet hamarosan változni fog.

Nagy Zoltán iskolavezető, kutyakiképző különösen elkötelezett "mali-hívő", hiszen 11 éve foglalkozik a fajtával, és hazai munkaversenyeken szerzett első, második helyezéseit is
természetesen malinois-val érte el.

- Akkoriban, mikor Lurkó (Gyúrókúti Arko) hozzám került, még nem igazán volt ismert itthon a malinois. Természetesen hallottam róla,tudtam, hogy csúcsképességű fajta, de testközelből nem igazán ismertem. Munkakutya-kiképzőként az ember általában magasra teszi
a lécet, és igen szigorú szempontok alapján választ fajtát magának,ám "vakon" belevágni a malizásban eleinte kissé kockázatosnak tűnt,de később már egy pillanatig sem volt kérdéses számomra döntésem helyessége. Tudom, hogy kissé közhelyesnek hangzik, de szerelem
volt első látásra . Amit azelőtt csak újságokban, könyvekben olvastam róla, vagy távolról csodáltam benne, ott élt, lüktetett a közvetlen közelemben. Egyszerűen lenyűgözött agilitása, gyorsasága,munkaszeretete, az a tűz, amivel dolgozik.

 Más fajtákkal gyűjtött tapasztalataim alapján éreztem, hogy a mali habitusában,
vérmérsékletében, karakterében eltér a klasszikus munkakutya fajtáktól, ezért igyekeztem másképp viszonyulni hozzá.........
Legtöbbeket elvakít egy kiváló malinois káprázatos teljesítménye,ugyanakkor nem ismerik az eredményekhez vezető utat.
Meggyőződésem, hogy az egyes fajták között igenis van különbség és a kiképzőnek idomulnia kell hozzájuk a sikerek érdekében.
A malinois egyik legjellemzőbb tulajdonsága, reakcióinak példátlan gyorsasága.

Ezt kiképzésénél mindenképpen figyelembe kell venni.
Mivel emellett, igen erőteljes ösztönkészlettel rendelkezik - mely képezhetőségének, illetve sikereinek alapja a legapróbb hibára is azonnal reagál, tehát nagyon könnyű elrontani. Azt is hozzá kell tennem, hogy ennek fordítottja is igaz. Egy jól felépített kutyával nagyon látványos és komoly sikereket érhet el az ember. Ehhez azonban szakmai felkészültség, sok türelem kell és nem utolsó sorban ahogy azt korábban említettem a fajtához való teljes idomulás szükséges.
Egyes bírálói kissé érzékenynek tartják, pedig valójában nem ez a megfelelő szó. Én inkább szenzitívnek nevezném, ami azt jelenti, hogy szempillantás alatt és igen intenzíven reagál a környezetből érkező,külső ingerekre.
Mint mondtam, a kiképzés szempontjából legfontosabb ösztönkésztetései (zsákmányszerző és védőösztön) nagyon erősek. Ezek közül is a zsákmányszerző ösztönt emelném ki, melyet kölyökkortól kezdve folyamatosan fejleszteni kell. Ennek kapcsán érdekes tapasztalat számomra amit eddig más fajtáknál ennyire markánsan nem figyeltem meg hogy megfelelő módszerrel próbálkozva, egy gyengébb zsákmányszerző ösztönnel bíró kutya is látványosan
javítható e téren.
Ezzel szemben a védőösztön később teljesedik ki benne, tehát ilyen értelemben a mali későn érő fajta. Erre nagyon kell ügyelni, és ezen a téren csak fokozatosan, a megfelelő korban és érettségi szinten szabad terhelni.
A malinois rendkívüli módon képes ráhangolódni gazdájára, és erős tenni akarás jellemzi, ezért a poroszos, kemény dresszúra nem igazán neki való, viszont a játékos motiváción alapuló módszereket, mintha csak rá szabták volna.
Ragaszkodásától függetlenül azonban nem hiszek abban, hogy ideális
családi kutya lehet belőle. Ez a fajta munkát, komoly feladatokat igényel, és elválaszthatatlan a legkülönfélébb kutyás sportoktól,versenyektől. A kutya és gazdája élete csak akkor lesz harmónikus, ha mali megkapja a szükséges szellemi és fizikai terhelést, melyaktivitását ismerve, szinte kizárólag a kiképző-, vagy versenypályán bizotsítható számára. Pusztán sétáltatással, labdázással nem lehet kiaknázni a benne rejlő képességeket. A malinois munkára született, és igazán a pályán "kezd élni".
Igaz ugyan, hogy a malinois ma már nem ismeretlen fajta hazánkban,mégis úgy vélem, hogy a vele való foglalkozást még kutyakiképzőként is külön el kell sajátítani. Többéves gyakorlattal,
versenytapasztalatokkal és a velük folytatott évtizedes munkával a hátam mögött is, a mai napig tanulok valami újat kutyáimtól, illetve a fajtáról.
Mivel profi munkakutyaként ismert, és elismert fajta, sajnos akadtak, akik más fajtáknál egyébként bevált módszerekkel, erőltetett ütembenhaladva akartak látványos eredményeket kipréselni a kutyából,melynek köszönhetően idő előtt túlhajszolták, kiégették, összetörték
őket. Kudarcaik okát pedig nem magukban keresték, hanem a fajtát,illetve a magyar kutyákat okolták. Ez azért furcsa, mert a besült próbálkozások négylábú bűnbakjai legtöbbször neves, és bizonyítottan tehetséges külföldi vérvonalak leszármazottai voltak, tehát
sikertelenségük oka vélhetően nem ebben, hanem az emberi tényezőben rejlett.
 

Véleményem szerint a malinois olyan drágakő, melyet míves
szerszámmal, aprólékos megmunkálással ragyogó ékszerré tehetünk,
ugyanakkor ha vésővel, nagykalapáccsal esünk neki, szilánkokra fog törni............



 

Vissza