Cikk

Malinois a tenyésztő szemével




-Mennyire törvényszerű, hogy a malinois-val foglalkozók, általában
nagy hangsúlyt fektetnek a fajta munkakészségére?

- Szerencsére azt mondhatom, hogy a malinois tenyésztők közel 70%-a
a munkavonalak felé orientálódik. A malinois számomra is
mindenekelőtt munkakutya, és mint ilyen, mindig is a munkakészséget
tartottam szemelőtt a tenyésztés során. Annak ellenére azonban, hogy
rendszeresen dolgozunk a kutyáinkkal az iskolán, ez idáig a
versenyzéssel nem próbálkoztam. Ennek részben oka, hogy kezdeti
lépéseimnél nem kaptam olyan szakmai támogatást, melynek
segítségével elindulhattam volna, másrészt hiányzott belőlem az a
plusz bizonyítani vágyás, versenyszellem, vagy ha úgy tetszik
exibichionizmus, mely szerintem szükséges a versenyen való
részvételhez.
Fiatalon németjuhászom volt, de a fajta kapcsán akkor tapasztalható
problémák kissé elbizonytalanítottak, ugyanakkor továbbra is
juhászkutyát szerettem volna tartani, mert nevelhetőségük és
munkakészségük nagyon megragadott. Ennek köszönhetően 93 -ban
egy tervueren kant (Tigrisszem Armadilló Szinbád) vásároltam, aki
lenyűgözött intelligenciájával, érzékenységével, gyorsaságával, de a
számomra vágyott őrző-védő munkában egyszerűen nem tudtunk
előrelépni. Sok utána olvasás után rájöttem, hogy elvárásaimnak
leginkább a malinois felelne meg, ezért 95 -ben vásároltam egy szukát
(Tigriszszem Hexe), akiben végre megtaláltam mindazt az
érzékenységet, amit tervuerenemben is, ugyanakkor ő már
rendelkezett azzal a keménységgel , ami az eredményes őrző-védő
munkához elengedhetetlen. Ennek ellenére az iskolában csalódnom
kellett. Nem a kutyával volt gond és nem is panaszkodni akarok, de
kissé úgy éreztem, hogy magamra maradtam.


- Ezt hogy érted? Egyfajta kakukktojásként kezeltek?

- Hát, hogy is fogalmazzak anélkül, hogy bárkit megbántanék.
Akkoriban a kutyaiskolák többsége még igen erős gyökerekkel kötődött
a klasszikus német iskolához. A poroszos kiképzés, mely általában
működött a német munkakutyafajták esetében, a malinois-hoz
túlzottan erőteljesnek bizonyult. Mivel a fajtát profi munkakutyaként
ismerték, elvárták, hogy gyorsan, látványos eredményeket mutasson
fel. Mikor a korábban bevált sablonok nem bizonyultak hatásosnak,
lemondtak róla, mondván nem jó a kutya. Ez nemcsak saját
tapasztalatom, hanem nagyon sok helyről hallottam vissza. Egy időben
általánosan elterjedtté vált a nézet, miszerint Magyarországon
egyszerűen nincsenek jó malinois-ák, ideggyengék, érzékenyek, stb ,
holott a legtöbb kutyát külföldről hozták be, illetve külföldi fedezésből
születtek. Nem a fajtával, az egyedekkel volt baj, hanem a hozzájuk
való viszonyulással. Egyszerűen arról volt szó, hogy az itthon
megszokott kutyakiképzési eszközök, és felfogás nem alkalmazható a
malinois esetében. Sok neves kiképző beletörte már a bicskáját,
mindössze azért, mert megszokásból nem akartak változtatni
hozzáállásukon, és türelmetlenségükben túlterhelték kutyájukat.


- Az, hogy a malinois kiváló képességű munkakutya, nem vitatható. Mik
azok a jellegzetes különbségek, melyeket szem előtt kell tartani
kiképzésük során?

- Mindenekelőtt azt, hogy a malinois nagyon érzékeny lelkű kutya. A durvaságot, túlzott keménységet nagyon nehezen viseli. Mindemellett igen későn érő típus. E két jellemző tulajdonságának figyelmen kívül hagyásával, a túlzott elvárások pillanatok alatt megtörik, kedvetlenné,idegessé teszik.
A fent említettek miatt nagyon fontosnak tartom a korai és igen alapos szocializációt. Mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy az első oltás után azonnal vigye közösségbe, kutyák és emberek társaságába a kiskutyát, mivel a fertőzések kockázata eltörpül annak veszélye mellett,hogy később egész életében félős kutyával kelljen bajlódniuk.
Kiképzés terén már más a helyzet. A malinois-t sokan extra kutyának tartják, de tudomásul kell venni, hogy csak a megfelelő gazda, kiképző mellett válik azzá. Tanítása mindenekelőtt magas empátiakészséget és sok türelmet igényel. Felesleges fiatalon belehajszolni képességeit meghaladó feladatokba azt hangoztatván: ezt egy malinois-nak tudni kell!
Maximálisan egyetértek Peter Engel (Löwenfels Malinois Kennel)
szavaival, aki 2002-ben, a német Munkakutya c. újságban eképpen
fogalmaz a malival kapcsolatban:

"A malinos olyan, mint egy üres lap.
Sok fajta esetében ezen a lapon néhány dolog már szerepel, a malinois lapját nekünk kell kitöltenünk, de óvakodjunk attól, hogy idő előtt teleírjuk"

Úgy vélem, ezzel nagyszerűen megfogalmazza a lényeget. A
malit fokozatosan terhelve, aprólékosan, türelmesen kell felépíteni.
Sokan kifogásolják a mali-ik érzékenységét is, pedig a francia, belga rendvédelmi szervek és speciális kommandós egységek szolgálati malinois-ái kiválóan bizonyítják, hogy akár igen kemény kutyát is lehet belőle faragni , ehhez azonban hozzáértés és a fajta iránti alázat szükségeltetik.
Sajnos tapasztalataim szerint mindezeket a dolgokat számos esetben egyszerűen nem veszik figyelembe. Tavaly például két kutyát mentettünk ki az Illatos útról, ahová kutyaszeretetből és emberségből elégtelenre vizsgázott gazdájuk (aki egyébként más fajtát tenyészt, és tett egy próbát a malinois-val is) juttatta őket csalódásában . De idén is hoztunk már el menhelyre leadott malit.


- Ilyen körülmények között igen nyomasztó lehet a malinois
tenyésztésével foglalkozni.

- A jelenlegi helyzetben szerintem az. Első almom 98 -ban született.
Egy kiállításon ismertem meg - az akkor még Pataki Natália
tulajdonában lévő - Raby van Joefarm-t, azaz Gézát, aki wesenben,
magabiztosságban nagy hatást gyakorolt rám, emellett agilityben
versenyzett, de jó őrző-védő képességeket is mutatott. Ezt követően
Pap Réka tulajdonába került, aki agility-is berkekben tette ismertté. A
Hexe-vel való frigyükből nagyszerű kölykök születtek, akik között akadt
későbbi Derby győztes, de sportban jeleskedő kutya is, sőt még
unokájuk is szépen szerepelt kiállításon és munka terén egyaránt.
Manapság nagyon sokan szeretnének malinois-t. Tőlünk származó -
Leczki Sarolta keze alatt, nemzetközi szinten is igen eredményesen
szereplő - Cuba, a Von Dorlatos kennel hírnevét öregbíti!

De így is ritkán hozok le almot,mert
sok félrenevelt , elrontott malival találkoztam, és egy kutyámat sem
szeretném menhelyen viszontlátni. Szeretném ha tőrténne
egyfajta elmozdulás a fajtához való viszonyulásban, elsősorban a
munkakutyások részéről, mert úgy vélem, hogy a felmerült gondok
elsősorban ennek köszönhetőek. Azokkal a malisokkal semmi
probléma, akik kellő körültekintéssel foglalkoznak a fajtával. Általában
szerencsésebbnek tartom, ha valakinek nincsen tapasztalata más
munkakutya fajtával, ahhoz azonban idő kell, hogy a berögzült
szokások megváltozzanak.


- Ezért a szemléletváltásért lehet-e és tudtok-e tenni saját erőtökből?

- Természetesen ezen vagyunk. Iskolánkban is minden eszközzel próbálunk
segíteni.  Szerencsére még nem kell több évtizedes
tapasztalatokból megkövesedett korlátokat leküzdeni. Ezen kívül
szorítok a többi malinois tenyésztő ezirányú sikereiért is, hiszen
eredményeik végső soron a fajta sikerévé válnak. Természetesen nincs ellenemre az sem, ha valaki küllemében igyekszik javítani a fajtán, de csak akkor, ha a munkakészségre is kellő hangsúlyt fektet. Egy olyan eredendően, és zsigereiben munkakutya esetében, mint a malinois, a legfőbb értékmérő tulajdonságok mindenekelőtt a munkakészség és munkaeredmények irányadók.
Rendkívül nagy hatást gyakorolt rám a 2003-ban, Belgiumban
megrendezett Belga Juhász Világbajnokság, melyet nézőként volt
alkalmam megcsodálni. Minden munkakutyásnak csak ajánlani tudom,hogy látogasson el saját fajtáját érintő, minél több világversenyre. Az ott látott teljesítményeket elnézve, rengeteg inspirációt és erőt sikerült merítenem.



 

Vissza