Cikk
Malinois, a korántsem balga belga
Belga juhászként a köznyelv leginkább a tervuerent illeti, holott az
elnevezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom, hiszen négy különböző
változatot takar. Ha pusztán a külsőt nézzük, e négyesfogat rövidszőrű
tagja a Malinois, túlzásoktól mentes formájával, akár észrevétlenül
elsikkadhatna a dús sörényű tervueren, az éjfekete Groenendael,
illetve a göndör fürtös Lakenois mellett, ám a benne rejlő értékek
fényesen túlragyogják visszafogott megjelenését.
"Rövid haj, hosszú ész!" mondhatnák a malinois tulajdonosok kedvenc
fajtájukra, és valljuk meg, nem is nagyon járnának messze az
igazságtól. A malinois ugyanis vérprofi munkakutya, mely a kutyás
sportok, feladatok bármelyikében legyen szó agility-ről, őrző-védő
versenyről, szolgálati, terroristaelhárító, vagy mentőkutya munkáról
az élvonalbeli elitet képviseli.
Sikerességének titka egyéni adottságain kívül vélhetően
juhászkutya örökségében gyökeredzik. A juhászkutyák (németjuhász,
belga juhászok, beucereon, border colli, stb...) kutyás sportokban, és
egyáltalán brámilyen kutyás munkában elért eredményei, illetve az
abban betöltött vezető szerepük, nyilvánvalóan nem a véletlen műve.
Próbáljunk meg elvonatkozatni a fajtajellegzetességektől és gondoljuk
végig általánosságban a juhászkutyák feladatait.
A nyáj, jószágok terelgetése önmagában korántsem egyszerű feladat a
kutya számára. Nem pusztán azért, mert birkák, tehenek bizony tudnak
igen makrancosak és komiszak is lenni, hanem mert munkája során
egyaránt tudnia kell önállóan megoldani bizonyos helyzeteket,
ugyanakkor mindenek felett követnie kell gazdája utasításait, alá kell
vetnie magát irányításának. Mindeközben egy sor olyan hatás dolgozik
benne, melyek közül egyesek erősítik, mások blokkolják örökölt
ösztönkészletét.
Ha távolabbról vizsgáljuk, és leegyszerűsítjük a kérdést, akkor
tulajdonképpen egy ragadozó állat úgy hajkurássza potenciális
zsákmányát, hogy mindeközben aláveti magát az ember parancsának
és visszatartja természetes késztetéseit a préda megragadására és
megölésére.
Mielőtt azonban teljesen elvesznénk a juhászkutyák képességeit
meghatározó ösztönök, és ingerek szövevényes világában, annyit
bizton leszögezhetünk, hogy munkájukból adódóan ezen a fajtákat
érték a legösszetettebb ingerek és szelektálták a legmagasabb szintű
elvárások, melynek tükrében érthetővé válnak kiemelkedő
képességeik, valamint hihetetlen sokoldalúságuk.
Természetesen nem volt ez másképp a malinois esetében sem. A fajta
Brüsszel és Antwerpen között található, Mechelen (népies nevén
Malines) városáról kapta. A XIX. század végén megindult iparosítás,
valamint az ezzel együtt csökkenő állatállomány miatt egyre kevésbé
volt szükség munkájukra, ám a mindeközben növekvő népszerűségnek
örvendő bemutatók és versenyek, szerencsére kapóra jöttek számára.
Ezeken az erőpróbákon akárcsak korábban a teljesítmény
számított, nem pedig a külső. Annak ellenére, hogy a malinois mindig
kiválóan szerepelt a megmérettetéseken, nagyobb népszerűségre
Közép-Belgiumban tett szert, mert az emberek többségének jobban
tetszettek dús bundájú rokonai. Idővel megváltozott a helyzet és
napjainkban a malinois vilgászerte első osztályú munkakutyává nőtte ki
magát.
A malinois-ban tulajdnoképpen a profi könnyűatléta prototípusát
képviseli a kutyák színes világában. Harmonikus, szikár testfelépítéssel,
könnyű csontozattal rendelkezik, ezáltal nagyon gyors és fordulékony.
Sebessége nem csupán mozgásra értendő. Reflexei, az adott
szituációban fellépő reakciói is pillanatok alatt lezajlanak. Erre
megdöbbentő példát meséltek nekem, melyet egy "RING"
munkaversenyen készült videófelvétel bizonyított. A Ring melyben a
malik igen sikeresen szerepelnek - leegyszerűsítve, speciális,
szabadfogású őrző-védő sportot takar, ahol a kutyáknak változatos,
kiszámíthatatlan és életszerű szituációkban kell dolgozniuk,
megengedettek az egész testes fogások, de maximális elvárás az
önkontroll és irányíthatóság.
Nos a felvételen szerepelt egy olyan malinois, aki a menekülőelfogás
feladatát kapta. A kiképző ráküldte kutyáját a sprintelő segédre, majd
közvgetlenül a fogás előtt "Ereszd-Hozzám"-ot vezényelt. A kutya
visekedése lélegzetelállító volt. Az állat a parancs elhangzásakor már a
levegőben úszott, de amint meghallotta az utasítást, a másodperc tört
része alatt megfordult, majd négy lábbal dobbantva, ellökte magát a
segédről, majd tiszta erejéből vágtatott gazdájához.
Hát igen, a jó malinois, hozzáértő kézben ilyen és ehhez hasonlóan
elképesztő teljesítményekre képes, ugyanakkor tudomásul kell venni,
hogy mindezt csak szakértelemmel, türelmes és kitartó munkával lehet
kihozni belőle. Hatalmasat csalódhatnak azok, akik azt gondolják, hogy
a mali csodakutya, aki mindent pillanatok alatt megtanul és meg sem áll
a csúcsig. Hamis illúzió pusztán csak a kutyától elvárni a kieemelkedő
teljesítményt, az esetleges csalódás, vagy kudarc esetén őt okolni
pedig becstelenség. Egy csúcsszuper versenyautóval sem lehet
futamot nyerni, ha a volánnál közepes, vagy még rosszabb sofőr ül.
Ráadásul a malinois olyan "versenyautó", melybe csak kormányt és
féket szereltek, gázpedálra nincs szükség, mert mindig maximális
fordulatszámon pörög a motor. Többek közt ez az a tulajdonsága,
melynek köszönhetően kivételes eredményekre képes a
versenypályán, ugyanakkor szintén emiatt kiképzését nagyon könnyű
elrontani.
A mali másik jellegzetessége - a korábban már említett villámgyors
reakcióképessége. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a malinois
nagyon ösztönerős kutya, ezért ha kiképzése során túlzott terhelésnek
teszik ki, vagy idejekorán nagy nyomás alá veszik, teljesen tönkre
lehet tenni. Mindez fokozottan érvényes az őrző-védő munka azon
fázisában, ahol a kutya ösztönváltásait igyekeznek kialakítani. Ennek
lényege, a zsákmányszerző és védőösztön fejlesztése, illetve az ezek
közti stabil váltás elérése, mely lehetővé teszi, hogy a különböző
szituációkban ható, eltérő ingerek ellenére munkája precíz, magabiztos
legyen. Belátható, hogy mindez milyen körültekintést igényel, ha a
reakciók, váltások pillanatok alatt lezajlanak.
Ez sarkalatos pont az eredményesség szempontjából. A
zsákmányszerző ösztönnel többnyire nincs is baj, feltéve, ha
fokozatosan terhelik. A jó képességű malikban nagyon erősen jelen
van és továbbfejlesztéséhez sem kell túl nagy bűvészmutatvány . Az
őrző-védőzéshez szükséges védőösztön fejlesztése, illetve kiaknázása
azonban már nem ennyire egyszerű, mivel csak később teljesedik ki
olyan mértékben, hogy kiképzés során szerephez jusson. Szomorú, de
sok, alapvetően jó képességű malinois vérzett már el önhibáján kívül
olyan kiképzők keze alatt, akik más munkakutyafajták kiképzéséből
vett metodika alapján viszonyultak hozzá.
Ilyen jellegzetes hibák közé tartozik a túlzott határozottság, és
erélyesség is. Egy-egy olyan pórázrántás mondjuk, ami egy
rottweilernek meg sem kottyan, a malinois személyiségére hosszabb
távon igencsak demoralizálóan hat. Becsmérlői érzékenynek titulálják
emiatt, holott egyszerűen csak arról van szó, hogy alapvetően
szangvinikus természete és a benne lezajlódó idegfolyamatok
gyorsasága folytán, egyszerre fogad be minden külső információt.
Mindebből következően már nevelésenek korai szakaszától fogva igen
nagy figyelmet kell szentelni gondos szocializációjára, ezáltal
megtanulja kiszűrni, és elkülöníteni a környezetből érkező
ingeráradatból a fontos és érdektelen hatásokat.
Akik kételkednek a malinois keménységében, ne feledjék, hogy
Franciaországban, Belgiumban elsőszámú szolgálati kutyának tartják
számon, és az igen veszélyes harci feladatokat ellátó kommandós
egységek soraiban is elsősorban ők szolgálnak. A közelmúltban az
interneten volt alkalmam megnézni egy olyan videófelvételt, melyet
szolgálati malik munkájáról készítettek. A bemelegítő feladatot a segéd
kocsiból való kirántása jelentette, ezt követte a veszettül tűzelő
fegyveres lerohamozása, "enyhe" nehezítéssel, ugyanis a fogáshoz a
kutyának egy autót kellett átugrania, a hab a tortán pedig az a
gyakorlat volt, mikor a csibész ellentétes oldalról kapott két kutyát,
melyek egészen egyszerűen belerobbantak a támadóba, és még az a
kutya sem lazított fogásán, akire az ütközésektől megtántorodott
ember teljes testsúlyával ráesett.
A malinois szellemi képességeit felesleges volna ecsetelni. A fajta maga
a megtestesült eminencia, és ha oktatnák neki, még a trigonometriát is
ugyan olyan gyorsan elsajátítaná, mint az akadályugrást.
Az eddigiekből az is kiderült, hogy a malinois rettentően
temperamentumos, mozgékony állat, aki "mindkét végéről égeti a
gyertyát", és már csak ezért sem való mindenki kezébe. Pusztán
sétálgatással, esetleg labdázással képtelenség kiaknázni szellemi és
fizikai kapacitását, levezetni felgyülemlett energiáit. Esetenként akkora
mozgásigény, lelkesedés és tettvágy feszíti, hogy hajlamos akár
szabályos fizikai rosszullétig túlpörgetni magát.
Kertben és lakásban egyaránt jól elvan, és mivel rendkívül erősen
kötődik gazdájához, a lakást jobban kedveli ezesetben ragaszkodása
időnként terhessé is válhat, hiszen nem lehet anélkül felkelni a fotelből,
vagy kivenni a hűtőből egy túrórudit, hogy a malinak ne azonnal séta,
munka, játék lehetősége jutna először eszébe. Persze, ha megkapja a
számára megfelelő terhelést nem fog gondot okozni.
Mi sem árulkodik arról jobban, hogy a malinois-nak mindig
teljesítményorientált elvárásoknak kellett megfelelnie, mint sziklaszilárd
egészsége. A fajtára jellemző súlyos betegség egyelőre még nem
ismert, tőzsdebrókereket megszégyenítő sebességű életvitele ellenére
akad 10-12 évesen is igaz kicsit öregesen, de - dolgozó egyed.
Remélhetőleg ez az állapot így is marad, bár félő, hogy a fajta
érezhetően növekvő népszerűsége a malinois-t is fel fogja higítani.
Hogy ez ne történhessen meg, csak azok válasszák maguknak, akik
kellő elkötelezettséget éreznek a fajta iránt, továbbá legalább olyan
komolyan veszik és igénylik a kutyakiképzést, mint a malinois.